Ikonikus nyári strandkaják a konyhából: így készíts lángost, hekket, palacsintát és főtt kukoricát házilag
Legyen szó egy balatoni kiruccanásról vagy egy könnyed és hűsítő strandolásról – a nyári időszakban a klasszikus „strandkaják” minden vendéglátó egységben előkerülnek. És milyen jó is a tipikus strand-feeling, mely nyáron járja át az embert, hiszen alig vártuk, hogy beköszöntsön a hőség, eltehessük az első kovászos uborkánkat és egyéb finom ikonikus nyári ételeket varázsoljunk az asztalra. (Hogy mi a tökéletes kovászos ubi titka, azt itt olvashatod!)
Ki ne ismerné a klasszikus „balatoni hekket” vagy éppen a frissen sült sajtos-tejfölös lángost, melyekért egy-egy vízi kiruccanás alkalmával akár hosszú perceket is képesek vagyunk a büfék kígyózó soraiban eltölteni? Ezek az ikonikus ételek régóta állnak a magyar strandszezon gasztronómiai középpontjában. Némelyikük nem feltétlen az egészség jegyében készül, de az ízélmény és a strand-feeling érdekében az ember ekkor talán félre tudja tenni egészségtudatos ellenérzéseit, és átadni magát az élvezeteknek.
A magyarok kedvence: a „balatoni” hekk
Ha egy turista megkérdezné, mit ajánlunk a büfék menüjéből, feltehetően mindenki a „balatoni hekket” nevezné meg, hiszen a laikus halfogyasztók körében a hekk máig úgy él, mintha saját nevelésű, eredetileg Magyarországról származó édesvízi állatunk lenne. El kell oszlassuk a kételyeket azonban, hiszen a hekknek köze sincs a Balaton lágy habjaihoz, ugyanis ez a halfajta eredetileg Argentínából származik, és számos helyen halásszák pl. Észak-Afrikában, Észak Skandináviában, Izlandon vagy éppen a Földközi-tengeren. A hazánkba érkező – tőkehalak családjába tartozó – hekket szinte konyhakészen kapják az egyes vendéglátó egységek. A 60-as és 70-es években komoly halhiánnyal küzdött az ország az exportot illetően, így elkezdtük Argentínából importálni ezt a finom húsú halat, mely azóta vált a strandszezon sztárjává.
A retro lángos igazi nosztalgia-bomba
Csakúgy, mint a lángos és a kukorica. A lángos az 1700-as években jelent meg először, feltehetően a kenyérsütés művészetéből eredeztethető. A megmaradt, ki nem sütött kenyértésztát ugyanis anno lepény – azaz lángos formájában sütötték ki, eredetileg parázson. Mi, magyarok, a finom lángost vélhetően a törököktől vettük át, ám akkor még a mai sajtos-tejfölös verziót a lekváros-porcukros feltét helyettesítette. 1920-ra a lángos meghódította a magyar partokat, és így vált hazánk gasztronómiájának egyik meghatározó elemévé. A dús kalóriabombát a rendszerváltás előtt előszeretettel fogyasztották, mert könnyen el tudták készíteni, mindemellett filléres alapanyagjainak köszönhetően igen olcsó ételnek számított, ami számos család teljes értékű főételévé vált.