Május 18-tól már megvásárolható a legújabb Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

– Ha szexuálpszichológia kerül szóba, te vagy az első szakember, aki eszünkbe jut, hiszen sokat szerepelsz a médiában. Hogyan indultak a megjelenéseid?

– Nagyon sokat köszönhetek a hallgatóimnak az ELTE-n, mert akik közülük láttak, hallottak, és utána a médiában dolgoztak, gyakran ajánlottak, ha kellett egy nagydumás szakértő valamelyik műsorba. Így kezdtem megjelenni elsősorban a magazin- és a reggeli műsorokban. Illetve van a könyvkiadóm, ahol megjelent a SZEX, a Szextrém és a TikTok titkok című könyvem, és ők is hívtak különböző előadásokra. Viszont sokáig nem ismertek igazából, csak én voltam „az a szexuálpszichológus”, de aztán meghívtak a Celeb vagyok, ments ki innen című valóságshowba, mert izgalmasnak gondolták a készítők, hogy egy pszichológus ott legyen Afrikában. Akkor úgy voltam vele, hogy 19-re lapot húzok, és meglátjuk, mi lesz. Nyilván engem kiborítani nem olyan egyszerű, pszichológus vagyok megfelelő technikákkal, tehát igen kicsi a valószínűsége annak, hogy én ott hisztériás rohamban a földön dobáljam magam, így bevállaltam. Nem is voltam túl izgalmas, csak ott ücsörögtem, beszélgettem, abszolút nem voltam egy botrányhős, és az ilyen valóságosok azért általában azt szeretik, hogy ha ott történések vannak, úgyhogy rögtön elsőre ki is pottyantam, viszont ezáltal megismerték a nevem. És épp akkor robbant be A szürke 50 árnyalata is, és mivel sokat foglalkoztak vele, mindenkinek én jutottam elsőre eszébe mint szakértő. Egyre többen kerestek, pláne amikor kiderült, hogy sportpszichológus is vagyok, és még több témában lehet megszólaltatni.

– Egy ilyen reality show tudott neked még újat mutatni az emberek közötti viszonyokról vagy a saját működésedről?

– Azért azok a helyzetek, amikbe ott kerülünk, eléggé szélsőségesek. Bizony nekem is alapos autogén tréningembe került, hogy ne boruljak ki. Távol vagyunk a szeretteinktől, és én kifejezetten rosszul bírom, ha dirigálnak, irányítanak.

– És a klienseid meg tudnak még lepni? Hiszen a mai napig rendelsz a rengeteg tennivalód mellett.

– Vannak általánosabb párkapcsolati esetek, szexuális elakadások, de sajnos nagyon sok a bántalmazás, ami természetesen a mai napig megráz engem is. Ezért is állok ki a Budavári Fülöp által indított Együtt a Bántalmazás Ellen Alapítvány mellett. Az én rendelőmben az abuzálás minden formája megjelenik, a fizikális, érzelmi és szexuális is. Ezek pedig meg tudják pecsételni valaki életét. És igen, a pszichológus is ember, engem is megráznak ezek a történetek, de ezt nem mutathatom ki, hiszen nem szeretném fokozni az áldozat kétségbeesését azzal, hogy még a pszichológusa is szörnyülködik. Arról nem is szólva, hogy iszonyúan mérges vagyok akkor, amikor az információhiány, a tudatlanság okozza a problémát, teszi tönkre egy ember önbizalmát, életét. Tehát az én küldetésem, hogy ahol csak tudom, edukáljam az embereket.

– Az egészen brutális, akár gyerekkori szexuális bántalmazások után lehetséges az áldozat számára teljes életet élni később?

– Mi, emberek nagyon különbözőek vagyunk, különböző feldolgozási és megküzdési repertoárral, stílussal rendelkezünk. Máshogy vagyunk erősek, és van, aki érzékenyebb erre, és van, akit – mondjuk – a személyisége mentén kevésbé roncsol, tesz tönkre egy ilyen esemény. Függ attól is, hogy például van-e olyan személy, akire számíthat? Tehát hogy van-e olyan, aki támogatást nyújt, aki megérti? Természetesen meghatározzák ezt a bántalmazás paraméterei, időtartama, súlyossága. Valójában komoly elakadást okoz minden esetben a szexuális életben, a párkapcsolatokban, ebben nincs kivétel. És itt olyan esetek, akár szavak is hatással lehetnek, amelyek mások számára bagatellnek tűnhetnek. Van, hogy egy évtized telik el, mire beszélni tud róla a bántalmazott. És van, aki soha nem fog tudni erről beszélni, mert annyi fájdalom, annyi megaláztatás kapcsolódik hozzá. Van, akinek vakfoltja van rá. Ez egy emlékezetkiesés, ami azt jelenti, hogy a psziché védi magát az emléknyomoktól, van olyan, aki még túl fiatal volt hozzá, hogy felfogja, mi történt vele. Tehát ezért is fontos erről nagyon a párbeszéd. Én egyébként nem a traumafeldolgozást vállalom, hanem a traumának a szexuális életre, illetve a párkapcsolati kommunikációra való hatását igyekszem orvosolni.

– Olyannyira fontos számodra az edukáció, hogy már több könyved is megjelent.

– Az első két könyvemnek (SZEX és Szextrém) az volt a története, hogy egyet akartam írni, de én sokat írok, sokat beszélek, és véletlenül annyira túlfutott, olyan vastag lett, hogy azt mondták a kiadóban, ne haragudjak, de egy ilyen szexenciklopédiát nem lesz senkinek kedve elolvasni, úgyhogy inkább vágjuk ketté. Egyébként a mottóm az volt, hogy ha megírom ezeket, és valaki elolvassa, akkor utána ne legyen már rám szüksége!

–De azért mégis van! Hogy néz ki most egy heted vagy napod a munka szempontjából?

– Egy héten minimum hat napot dolgozom: hétközben, a nap folyamán az ELTE-n tanítok, vasárnap pedig home officeolok, tehát otthon vagyok, és az előadásokra készülök. Cikkeket nézek át, készülök a heti óráimra, megválaszolom a hallgatói leveleket, illetve nemrég kitaláltam, hogy vasárnap esténként mindig lesz egy TikTok-bejelentkezésem.

– Mondhatjuk, hogy munkamániás vagy?

– Ha nem is mániás, de való igaz, hogy nagyon sokat dolgozom. Délelőttönként járok edzeni, de aztán az egyetemen vagyok, ha kell, jövök-megyek, este szoktam rendelni, hétvégén járok vidékre előadni, és ott vannak még a szakképzések is. Tegnap például edzőknek tartottam sportpszichológiai képzést.

– Mikor van szükség egyébként sportpszichológusra a profiknál?

– Azt szoktuk mondani, hogy az a legjobb, ha egy élsportolónak a pályája során folyamatosan van pszichológusa. Mert ha bármilyen negatív esemény történik, azonnal tud rá reagálni. Lehet ez akár egy egyesületváltás, edzőváltás, teljesítményingadozás, vagy, ne adj’ isten, egy sérülés, esetleg nem sikerül a kijutás az olimpiára. Tehát az az optimális, ha a sportoló rendszeresen konzultál a sportpszichológusával, mert akkor ő jól ismeri, és tudja nagyon gyorsan és hatékonyan kezelni a hirtelen adódó helyzeteket is.

– Egy hobbisportolónak lehet szüksége sportpszichológusra? Például én időnként futok maratont, és indulok egyéb futóversenyeken, akkor nekem kellene járnom olykor, szükségem lenne rá?

– Nem azt mondom, hogy mindenképpen szükség van rá, hanem azt, hogy biztosan tudna segíteni. Az ember testből és lélekből áll, így ugyanúgy, ahogy egy edzővel is sikeresebb lehet egy maratoni felkészülés, mint önmagadban laikusként, úgy a felkészülésben, kitartásban, magabiztosabb hozzáállásban egy sportpszichológus szakértő biztosan tud valami újat mondani, amitől jobban sikerülhet az adott verseny. Megküzdési módszert, vagy olyan útmutatót, útravalót tud adni, ami segíthet, javíthatja a teljesítményt, vagy talán könnyebbé tenné magát a versenyt.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin nyári lapszámában olvasható! Már kapható!

Tudtad, hogy nemrégiben a Mesélj, Anyukám! podcastben Hevesi Krisztina volt a vendégünk?

Itt hallgathatod meg!

Itt pedig meg is nézheted az adást!