Azzal kezdeném, hogy sosem voltam az autós „felpakolom az egész házat“ nyaralások híve, de idén márciusban úgy alakult, hogy Tirolba utaztunk a családdal. Három kisgyerek (6, 3 és 2 évesek), 2 felnőtt és egy kutya. 800 km volt a távolság, ami azt jelentette, hogy nettó 7 és fél óra lett volna az út, de megállókkal bruttó 9 és fél óra alatt sikerült odaérnünk (és mellesleg hazafelé is ennyi volt a szintidőnk). Mivel korábban maximum 3 órát autókáztunk, ez azért jelentős ugrás volt, így bevallom, eléggé izgultam, hogyan fogják bírni a gyerekek (és persze az én idegeim). Spoiler: sokkal jobban, mint vártam, de ez nagyban annak köszönhető, hogy alaposan felkészültem az útra.

A két legfontosabb: kényelem és tele pocak

Az egyik legjobb döntésünk az volt, hogy béreltünk egy 9 személyes kisbuszt, aminek a hátsó két üléssora egymással szembe nézett, így én kényelmesen lefoglalhattam a gyerkőcökkel, illetve el tudtam látni őket (adogatni nekik bármit, amit leejtettek, kértek enni, inni stb.). Nem mellesleg a cuccaink is gond nélkül befértek (sítúra révén bőven volt), nem kellett összezsúfolódnunk a saját kocsinkba, folyton forgolódni, keresgélni, nem volt káosz. Persze ha kevesebb a gyerek és nincs kutya, akkor ez a plusz költség megspórolható, de a tetőcsomagtartó box bérlése szerintem ez esetben is erősen ajánlott, hogy a lábterekbe ne kelljen még bőröndöket gyömöszölni.

Természetesen ilyen hosszú utat nem lehet kibírni anélkül, hogy megállnánk enni, de emellett snackkel és innivaló is készülni kell. Kikötöttem viszont, hogy semmi morzsálósat nem vihetünk magunkkal, szóval a hagyományos rágcsák kiestek a körből. Dobozoltam tortilla tekercset, feldarabolt gyümölcsöt, gumicukrot, gyümölcspürét és hasonlókat, amikkel szépen ki is húztuk az utat. Tudom, a szakértők szerint balesetveszélyes menet közben enni, de szerintem sokkal balesetveszélyesebb, ha az éhségtől nyűgös gyerekek visítása vonja el a sofőr figyelmét. Az sem igazán opció, hogy mindig megálljunk, ha megéhezik a csapat, mert akkor sose érnénk oda.

Apa vezet, anya szórakoztat

800 kilométert leautózni sem kis feladat, de 800 kilométeren át felügyelni/istápolni/szórakoztatni a gyerkőcöket még nagyobb. Sokan arra esküsznek, hogy este, éjszaka indulnak el, hogy a gyerekek minél többet aludjanak, de ezt mi alapból elvetettük. Nem szerettük volna, ha mi, felnőttek hullafáradtan töltenénk a kirándulás első napjait, és abban sem voltam biztos, hogy a kicsiknek kényelmes volna ilyen hosszan a gyerekülésben szundizni. Azt terveztük, hogy hajnalban indulunk, és jó esetben még visszaalszanak majd az út első felében, de ez persze nem így lett. A 9 és fél órából kb. másfelet töltöttek végül lehunyt szemmel (hazafelé már szerencsére többet).

A nyaralást megelőző hetekben szerencsére már beszereztem néhány új utazós játékot, böngésző könyvet, színezőt, hangos könyvet, hogy az utazás unalmasnak vélt perceit kitöltsük. Emellett bevallom, vittük magunkkal a tabletet is, mert bármennyire is nem ajánlott a piciknek a mesenézés, vésztartaléknak azért jó volt. Szerencsére keveset kellett elővenni, mert inkább lekötötte a gyerekeket a meglepetés pakk tartalma: nagyon fontos trükk ugyanis, hogy az utazásra szánt könyveket, játékokat csak ott, az autóban mutattam meg nekik, így megvolt az újdonság varázsa.

Az alábbi galériában összegyűjtöttem, mikkel lehet szórakoztatóan elütni a hosszú utakat: