A keverék kutyák semmivel sem kevesebbek, mint a fajtatiszták. Ugyanolyan okosak, barátságosak, néhány dolog miatt azonban mégis indokolt, hogy egy kutya viselkedése és munkája kiszámítható legyen (például vadászkutyák, segítőkutyák esetében). Az is tény, hogy a pásztorok nem papír alapján választanak kutyát maguk mellé, hanem tehetség alapján, és aszerint, kik voltak az állat felmenői. Házi kedvencnek viszont a fajtatiszta és a keverék is tökéletes. A származási lap azonban igazolja a felmenőket, és azt, hogy azok genetikai betegségektől mentes, egészséges egyedek voltak.

Na, ilyenjük például nincsen a dr. Miklósi Ádám etológus által csak hibrid kutyafajtáknak emlegetett kutyáknak. Vagy van valamilyen papírjuk, de azt semmilyen hivatalos szervezet nem hitelesítette. Ezek a keverékek célzott tenyésztés eredményei, csupán az a gond, hogy sokszor olyanok vágnak bele haszonszerzés céljából, akik semmit sem tudnak a kinológiáról, és jól tudjuk, hogy hazánk a szaporítótelepek fellegvára. Kegyetlen körülmények között szaporítanak kutyákat, akik sokszor saját mocskukban, étlen-szomjan tengődnek, betegségekkel felvértezve, hamis oltási papírokkal, vagy még azokkal sem. A vásárló persze nem látja ezeket az állapotokat, hiszen az átadás nyilván nem ezen a helyen történik. Csak később jön rá, hogy átverték, mikor a kiskutya lebetegedik, rosszabb esetben meg is hal. A divatos poo és doodle kiskutyákat is szinte futószalagon állítják elő a szaporítók, ahogyan a szintén divatos, fajtatisztának hazudott, rossz állapotban lévő yorkie-kat, csivavákat, francia bulldogokat, havanese-ket, és még sorolhatnánk.

És mi van, ha nem nyomortelepeken tenyésztik őket?

A ma létező körülbelül 400 kutyafajta sokéves tenyésztés eredménye. A legtöbbjük stabil állománnyal rendelkezik, kiismerhető, milyen kutyák válnak a kölykökből. De mi a garancia hogy kedves kis labradoodle kiskutyánk pont az uszkár hipoallergén szőrét és a labrador munkamorálját fogja örökölni? Semmi. Pedig ez lenne a cél.

A labradoodle története

A labradoodle-t jó célból tenyésztette ki Wally Conron 1989-ben. Később azt nyilatkozta, ezzel kinyitotta Pandora szelencéjét, és egy Frankensteint teremtett, amit már jócskán megbánt. Conron szerint a labradoodle-k többsége „vagy őrült, vagy örökletes problémái vannak”, a fajta egészséges példányai pedig „kevesen vannak”.

Úgy véli, hogy az emberek túl messzire mentek a keresztezéssel, ami növelheti a kutya veleszületett betegségeinek kockázatát, különösen generációkon keresztül. Véleménye szerint ezen kutyák utódainak többsége mentálisan instabil, és számos olyan problémát hordoz, ami a szülőkön még nem ütközött ki. A labradoodle (és minden doodle vagy poo, az uszkár angolul poodle, innen a név) elvileg hipoallergén kellene, hogy legyen, de sokuk hullajtja a szőrét és bőrbetegségekkel küzd. Wally különösen megveti az új rottweiler-uszkár hibridet, amely Rottle vagy Rottie-Poo néven ismert. De erről majd később.

Conron azért keresztezte a labradort az uszkárral, mert egy vak nő keresett hipoallergén vakvezető kutyát, mivel férje allergiás volt a kutyaszőrre. Az uszkár ugyanis hipoallergén, a labrador pedig a legnépszerűbb vakvezetőkutya világszerte. Az így létrejött háromtagú alomból az egyik kölyökkutya nem váltotta ki a férj allergiáját, ezért őt választották ki a nemes célra.

Mivel senki sem akarta a megmaradt két kölyköt, Conron felkérte a PR osztályt, hogy terjessze az új fajta üzenetét. A labradoodle gyorsan népszerűvé vált Ausztráliában és távolabb is.

Egészségügyi problémák a designer kutyáknál

Mára a designer fajták széles körben elterjedtek – de a következményekkel kapcsolatos kritikák is. A labradoodle például a labrador retrievereknél és uszkároknál gyakori egészségügyi problémákban, például csípőízületi diszpláziában és szembetegségben szenvedhet. És attól, hogy az első alom kölykeiben nem ütköznek ki a problémák, a következőben lehetséges. A másik fontos szempont pedig az, hogy ezek a designer kutyák nyilvánvalóan nem a legkiválóbb vérvonalú két fajtatiszta kutya párosításából jönnek létre, hiszen egy adott fajta tenyésztője miért kísérletezne, vagy miért adná el erre a célra másnak kutyáját?

Népszerű még az úgynevezett teacup méret is, amikor sok esetben nagytestű kutyákat kereszteznek valamilyen kicsivel, például tacskóval, hogy egy kisebb verzióban kapják meg az adott fajtát. Az ilyen ebek nagyobb eséllyel küzdenek patellaproblémákkal vagy könnyező szemekkel, amiket csak műtéti úton lehet orvosolni.

Hipoallergén kiskutyák: doodle és poo

A genetika nem játék. Lehet, hogy az első alom labradoodle vagy bármilyen doodle első almában valóban hipoallergén kölykök lesznek, hiszen örökölnek géneket a labradortól és az uszkáról is. De azok kölykei már nem biztos, hogy hipoallergének lesznek, hiszen még mindig van bennük labradorgén. Számos hipoallegén kutyafajta létezik, akiket megbízható tenyésztőktől vásárolhatunk. Ilyen például többek között a yorkshire terrier, az uszkár (3 különböző méretben, és nem mellesleg a világ egyik legokosabb kutyafajtája!), a havanese, a bichon frise vagy a puli is.

Azt pedig még érdemes megemlíteni, hogy 100%-ig hipoallergén kutya nem létezik! Ugyanis vannak, akik a kutya nyálára, bőrére vagy a szőrére allergiásak, bár kétségkívül legtöbben az utóbbira, így egy nem vedlő, sokkal inkább haj- mint szőrszerű bundával rendelkező kutyussal boldogan élhetnek.

A legbizarrabb designer kutyafajták (kutyatípusok)

Ma már számos furcsa hibrid születik, például mopsz és beagle keverék, ami különösen veszélyes a születendő kölykök jóllétét nézve. A beagle ugyanis egy aktív, folyton az orra után menő kopóféle, a mopsz pedig egy öleb. A cél, hogy egy beagle-nél kisebb, nyugodtabb kiskutya szülessen, hosszabb orral, de cuki babaarccal. És, ha nem jön össze? Egy lapos orrú örökmozgó számára az élet kegyetlen. Ösztönei folyton hajtani fogják, de fizikuma erre nem alkalmas, hiszen alig kap levegőt. Semmi garancia nincs arra, melyik egyed lesz a keresztezés eredménye.

Galériánkban mutatunk 20 designer kutyafajtát, akik igen népszerűek, de jobb, ha nem őket választod társadnak!