Mi közös az anyósomban és a mentett kutyámban? Sose akarnék változtatni rajta!
"A hétvégén áthívtuk az apai nagyszülőket, hogy ismerkedjenek meg az új jövevénnyel. Mondanom sem kell, nem arattunk vele osztatlan sikert, anyósom ugyanis egy kisebb sokkot kapott, amikor meghallotta, hogyan szólítjuk a kutyát. Apósom viszont nagyon jó fej volt; mindössze egy félmosollyal a bajsza alatt nyugtázta a dolgot, majd kíváncsian várta, hogy alakul a dráma.
A férjem édesanyja természetesen nem is hagyta annyiban a dolgot. Kisebb habozás után arra kért, hogy legyek szíves más nevet adni az ebnek, mert ez kifejezetten sértő rá nézve. Mire én kerek-perec megmondtam neki, hogy felejtse el; a kutya neve marad Tracey.
Van, aki szerint a kutya egy új névhez is simán hozzá tud szokni, és hallgatni is fog rá egy idő után, ha ügyesen csinálod. Őszintén szólva engem viszont mulattat ez a szituáció, amin már csak emiatt se igazán akarnék változtatni. Végre nekem is van a kezemben valami, amivel borsot törhetek az orra alá.
Te mit tennél hasonló helyzetben?"