A negyedik iksz még nem hozott változást. A meglehetősen rosszkedvűre sikerült szülinapról látványosan tudomást se véve, merészen hordtam tovább a fiatalkorban megszeretett extravagáns darabokat: turkálók furcsa kincseit, műanyag átlátszót, miniszoknyát, fodrokat, csipkéket, jöhetett minden, ami korábban szorosan a részemmé vált.

42-43 éves koromra azonban váratlanul zavarni kezdett a feltűnősködés

A kedvenc bohém szövetszoknyámban öreg nénisen hatottam, a hupilila felsőben viszont felnőni képtelen Wendy-szindrómásnak (aki a Pán Péter női változata). Eljött tehát a jó öreg „tanulj meg balanszírozni”-időszak, amit valami gyászidőszakféle kísért: beállt a kongó üresség érzése, csendes hüppögés kíséretében kiszórtam egy csomó régi cuccot, amiket évek óta nem vettem fel, és ki tudja, miért őrizgettem eddig a szekrényben, széttaposott magassarkúkat selejteztem, mintás sálakat hordtam a ReStore-ba újrahsznosításra. És miközben a döntésekért felelős agyi területem a feladat elvégzése után lassan leparkolt, majd megvetette ágyát és jól megérdemelt álomra szenderült, rájöttem, korábban mennyi-mennyi energiámat emésztette fel pusztán az, hogy ennyi cucc között valahogy kitaláljam a reggeli szettemet.

Megfigyeltétek már, hogy sosem „valamilyenek” vagyunk, hanem „nem ilyenek”, vagy „nem olyanok”?

A nyuszi és a sapka klasszikus esete: már nem vagyok extravagáns fiatal, de nem leszek egy csapásra kifinomult eleganciájú középkorú sem. Akkor mi vagyok éppen most? Szóval a bőrömből azért nem bújtam ki, vállaltan vagyok egy átmenet (vagy inkább Átmenet). 45 fölött se váltam meg az összes olyan darabtól, amire szolidabb ízlésűek azt mondhatnák: „érdekes”, szókimondóbbak esetleg: „ízléstelen”. Néha szeretek feltűnő outfitben jönni-menni, és meglehet, ez nyugdíjas koromra sem változik majd – nézzünk csak szét az utcán, hány kikent-kifent „néni” sétafikál az elégedetthez közelítő mosollyal! De a túlmintázott nadrágjaim, a legrikítóbb színeim és a legrövidebb szoknyáim már valahol messze-messze, más alakban és rendeltetésben boldogítják a magasabb minőség után epekedő szerencséseket.

És hogy mi lesz a ruháim és én szövevényes kapcsolatával a közelítő ötven felett? Let's cross that bridge when we come to it.

Mi a jelenlegi, 45 feletti ruhatáram öt kedvenc darabja? Ha kattintasz a galériára, megtudhatod!