Hozom a szappant és azzal mosom ki a szádat, ha még egyszer ilyet mondasz!
Erőszakkal a… miért is???
Egészen megdöbbentő, hogy a mondás a mai napig fennmaradt, és az még szürreálisabb, hogy van, aki nem csak ijesztget vele, hanem a metódust alkalmazza is. Főleg egy oktatási intézményben. Főleg pedagógiai asszisztensként. Főleg egy BTMN (beilleszkedési, tanulási zavarokkal küszködő), hallássérült, 5 éves kisgyerekkel szemben. Ha még nem olvastad a történetet, akkor itt megteheted. Érdekességképpen 2018-ban is volt egy hasonló eset – ekkor egy iskolás kislány száját mosta ki a tanár szappannal – a gyermek hasonlóképpen traumatikusan élte meg a nevelési célzatú (?) tettet.
A tettét a pedagógiai asszisztens nagyjából beismerte, bár a fővárosi óvoda vezetője szerint „csak vízzel mosta meg a száját”. Mintha az elfogadható bánásmód lenne egy csúnya szavakat használó gyerekkel szemben. Arra külön kíváncsi lennék, hogy mit gondolt az elkövető, amikor – tételezzük fel – sima vízzel kimosta a gyerek száját. Képzelem, hogy a kisgyerek nem akarta, ellenkezett, sírt esetleg üvöltött, hogy ne tegyék ezt vele – de akarata ellenére mégis megalázták, lefogták és „csak vízzel” kimosták a száját. Mégis milyen pedagógiai értéke van ennek a cselekedetnek? Mit tanul belőle egy 5 éves?