Ismerkedéskor, vagy a párkapcsolatok kezdetén rengeteg fenntartással és bizalmatlansággal fordulunk a másik felé, hiszen feltételezhető, hogy voltak már rossz tapasztalataink, amiktől szeretnénk megkímélni magunkat. Ezzel nincs is semmi probléma, azonban nem árt arra figyelnünk, hogy mennyire zárjuk be magunkat, mennyire válunk a “vörös zászlók”, a tiltások rabjaivá, hiszen ha túlságosan rettegünk, akkor fojtogatóan beszűkítjük a saját életterünket és rengeteg lehetőségtől fosztjuk meg magunkat. Pedig a lelkünk mélyén arra vágyunk, hogy belevessük magunkat álmaink kapcsolatának mélységeibe, és megismerjük azt, akivel kapcsolódni szeretnénk.

Az a mélység, az az ismeretlen, amibe még nem szálltunk bele, hanem csak vágyunk rá, egyelőre ismeretlen terep számunkra, éppen ezért vagyunk bizonytalanok és ezért érezzük a kockázatot is.

A hosszabb ideje elkötelezett kapcsolatoknál viszont az a veszély állhat fenn, hogyha egyszer már csalódtunk, akkor az újra megismétlődhet. Félünk, már-már rettegünk és szeretnénk magunkat megkímélni az újabb sérülésektől, éppen ezért bezárkózunk.

A mély intimitás kompromisszum lehet a kapcsolatfejlesztés és az önvédelem között, hiszen, ha hagyjuk, hogy “sebezhetővé váljunk” - mert közel engedjük magunkhoz a partnerünket-, akkor bizalmat szavazunk neki. Ez valóban egy kockázatvállalás, azonban a kockázatvállalás nem egyenlő a meggondolatlansággal. Mindannyiunknak szüksége van kalandra és biztonságra is az életben. Rendben van, ha egy pillanatra megállunk, és felmérjük a helyzetet, de ugyanakkor fontos, hogy merjünk továbbmenni.

A bizalom az bizalom

A bizalom nem egy ígéret, hogy soha nem bántjuk egymást. A bizalom annak a kockázata, hogy tudjuk, ha bántjuk is egymást, akkor azt együtt meg fogjuk tudni gyógyítani. Tudjuk, hogy számíthatunk a másikra, a kedvesek leszünk egymással és meg tudjuk oldani a problémáinkat.

Az ilyen jellegű bizalom kialakításához több ezer “mikrokockázatra” van szükség, amelyek azt mutatják, hogy nem ostobák, hanem magabiztosak vagyunk a kapcsolatban. Ezek az együttes kockázatvállalások megmutatják a partner emberségét, és bizonyíthatják, hogy ő már nem azonos a múltbéli énjével. Ezzel teret és lehetőséget adunk neki és magunknak is, hogy újraépítsük azt, ami esetleg lerombolódott.

Ha beleragadunk a múltba, ha azt gondoljuk, hogy mi magunk nem kellünk a változáshoz, nekünk nem szükséges változtatnunk, vagy ha a partnerünk csak múltbéli énjére gondolunk, akkor soha nem tudjuk felépíteni a bizalmat, és nem fogjuk tudni megengedni az intimitást sem, ami pedig közelebb hozhatna egymáshoz és a vége az lesz, hogy annyit sérülünk, hogy már magunkban sem fogunk tudni bízni.

Egy életet nem élhetünk le úgy, hogy senkiben és semmiben sem bízunk vagy ha így teszünk, a létünk örömtelen lesz és megfosztjuk magunkat mindattól, ami miatt az emberi lét olyan csodás: az érzésektől, érzelmektől, valódi élményektől.

Bújj ki a csigaházadból és építsd fel az önbizalmad! Adunk néhány hasznos tippet, hogyan kezdj hozzá: