Így éld túl a magányt, és így lépj tovább! - 10 fontos tanács
Megfigyelésem szerint elég sokféle magány létezik. Furán hangzik ez így, ahogy most leírtam; de mégis nagyon sok magánnyal küzdő embert ismerek, ismertem; és persze volt úgy, hogy én is ezzel a gonddal küzdöttem legjobban a mindennapjaimban. Egészen más arról az érzésről beszélni például, amikor valaki idős korára egyedül marad; arról, akinek szinte semmilyen szociális kapcsolata nincs; vagy azokról, akik a magányt átmenetként, de mégis egy örökkévalóságnak élik meg.
Én most ez utóbbiról szeretnék beszélni, mivel ez jön szembe velem manapság legtöbbször, és úgy érzem, sokaknak jól jönne egy kis löket a „túléléshez”.
Az a helyzet, hogy ritkán és igen keveseknek jön össze elsőre – vagy másodikra, harmadikra - a „holtomiglan-holtodiglan”. Nincs ezzel semmi baj, emberek vagyunk, tapasztalásokból élünk, fejlődünk egész életünk során. A tapasztalások között viszont sokszor elszenvedjük a szakítás, a gyász, a magány, a vágyakozás időszakát. Görcsösen tudunk kapaszkodni akár hosszú évekig felépített álomképekbe valakivel kapcsolatban; aki a valóságban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mi megálmodtuk. Aztán jó eséllyel elérkezik a pillanat, amikor elválnak útjaink.
Mit csinálunk ilyenkor? Keressük a hibákat, az elrontott dolgokat, az okokat, okozókat. Hibáztatjuk magunkat és a másikat is. Megtaláljuk az önmarcangolás legmélyebb bugyrait: úgy érezzük, hogy nem kellünk senkinek, és hogy soha de soha nem jövünk már ki ebből a sötét gödörből, ahova ki tudja, hogyan jutottunk. Tudatára ébredünk egy csomó hazugságnak: olyannak is, amiről magunknak hazudtunk. Mindenről eszünkbe jut a volt párunk: van, amikor nosztalgiázva sírdogálunk egy-egy régi üzenet felett; és van, amikor úgy érezzük, hogy meg tudnánk fojtani egy kis kanál vízben.
Ekkor már erősen felmerül bennünk a kérdés, hogy miként tudnánk jól kikerülni ebbúl az állapotból. Nos, az én válaszom az, hogy az önmagunkra való odafigyeléssel. Kattints a galériára, és nézd meg, milyen lépéseket érdemes eszközölnöd az egészséges továbblépéshez!
Visszanézve, amikor túl vagy ezen az egészen és megtaláltad, akire vártál, talán te is ezeket a tanácsokat adod majd másnak, akinek szüksége lesz rá. Talán még jót is mosolyogsz majd azon, hogy valamikor igazán elhitted a „nincs tovább”-ot, vagy a „nem kellek”-et. Tegyél érte, hogy így legyen!