A világ szociális szakemberek nélkül…
![Borítókép: A világ szociális szakemberek nélkül…](https://cms.static.marquardmedia.hu/data/cikk/340/340290.1160x480.jpg)
Nem lenne...
Nem lenne többé tűcsere az utcán, megszűnne az alacsonyküszöbű ellátás. Sőt, úgy, ahogy van, minden szenvedélybetegséget megcélzó terápia és prevenció is eltűnne. Aki egyszer belesett a rosszba, az vagy önmagától kimászik belőle vagy vége. Örökre. Nincs senkinek második esély. A pszichiátriai betegeknek sem.
Már nem lehetne segélyért, szociális ellátásokért folyamodni. Eltűnne a leszázalékolás, mint fogalom. Megszűnne az összes támogatási és segélyezési forma. Vele együtt az étel-, ruha és mindennemű adományosztás ugyanúgy.
Nem lenne, aki szükségben segít a családoknak egyben maradni. A bántalmazott és veszélyeztetett gyerekeket pedig nem emelnék ki a családból. Az anyaotthonok és védett házak bezárnának. Az agresszor azt tehetne a családtagjaival, amit csak akar. Kontroll nélkül.
A kórházakban nem lenne kérdés ezután, a veszélyeztetett betegnek van-e hova hazamennie és lesz-e, aki ápolja.
![](https://cms.static.marquardmedia.hu/data/cikk/340/340283.640.jpg)
Aki egyszer hajléktalanná válik, az az utcán fagyna meg vagy halna éhen valamelyik sikátorban. A testét pedig minden bizonnyal patkányok falnák fel, mert megszűnne a köztemetés intézménye is.
A fogyatékosok számára fenntartott bentlakásos otthonokból a legtöbben azért hazajutnának a családjukhoz. Főleg, ahol van család. És főleg, ahol egyáltalán számon tartják még az illetőt.
Mégis, a halmozottan sérült emberek és az idősotthonban lakó tízezrek járnának a legrosszabbul...
De mondom, először csak a tej és a kenyér fogyna el. Két nap múlva pedig apokaliptikus állapotok uralkodnának, ha hirtelen, mintegy varázsütésre eltűnne a szociális ágazat.
Van ebben az országban nagyjából százezer ember, aki minden munkanap azért dolgozik, hogy azoknak is legyen esélyük az életre, akik valamiért a perifériára szorultak.
![](https://cms.static.marquardmedia.hu/data/cikk/340/340288.640.jpg)
Mit csinálnak?
A többségi társadalom azt sem tudja, mit csinálnak. Pedig elég sok mindent. Például pelenkát cserélnek, bevásárolnak, hozzásegítik az önálló életvitelhez az arra rászorulót, élelmiszert osztanak, megvédik a bántalmazottat, ablakot mosnak, megtanítják használni a bankjegyeket, begyakoroltatják az útvonalat, közösségi programokat szerveznek, lecserélik az ágyneműt, etetnek, karácsonyi csomagot készítenek, korrepetálnak, családi kapcsolatokat segítenek helyreállítani – és a hátukkal támasztják a rendet, hogy ne omoljon össze.
A szerzőről
Azt vallom, hogy minden pillanata és megnyilvánulása értékes az életnek. Meg azt is, hogy nehéz helyzetekben is meg lehet találni a fogódzókat, amelyek kisegítenek a gödör aljáról. Ilyen fogódzó lehet egy baráti beszélgetés, egy kellemes zene vagy éppen egy igazi, tartalmas szöveg elolvasása. Olyané, amely érzelmeket vált ki belőlünk, ami megérinti a bensőnket.
Az emberi dolgok érdekelnek. Legyenek nagyok vagy egészen aprók.
Ha Téged is, kövesd az oldalamat ITT!
Vagy írj nekem IDE!