Túl magassarkúban tipegő lányok és szmokingban feszengő fiúk. Majdnem környezetbarát lufik és vágott virághalmok mögé rejtett arcok. Könnyet morzsoló anyák, szipogó nagymamák és túl intenzíven fotózó férfiak. Kellemetlenül hangosan beszélgető rokonok, akik csak ilyenkor, meg persze temetéseken találkoznak. Elcsukló hangon elmondott búcsúbeszédek, életreszóló közhelyeket recitáló igazgatók. Ezek adják az aláfestést, az atmoszférát a lényeghez: a legjobb ballagási dalokhoz. A dalokhoz, amik zömmel keseregnek az elmúláson. Holott végezni a sulival izgalmas, újjáteremtő élmény. Nemdebár, kedves Ballagók?

Ballag már a vén diák

Tradicionális német diáknóta, ami a történelmi Magyarországon Selmecbányáról, a közép- és újkori nemesfémbányászat egyik bölcsőjéből terjedt el. Itt jött létre ugyanis a világ első bányászati felsőoktatási intézménye 1735-ben. A végzős hallgatók számára Csengey Gusztáv teológus, költő, tanár fordította magyarra a szöveget. Kétszáz éve szerepel a ballagó listákon, és már nem csupán az egyetemeken, de a közép- és általános iskolákban is kötelező darab.

Érdekessége, hogy egyike a pozitív ballagási nótáknak, ahol nem az elválás, hanem a „tovább, tovább”, azaz az új utak keresése a fő téma. Az eredeti szövegben „ez út hazámból elvezet” is ezt emelte ki, ami azóta „hazámba visszavisz” lett, vélhetően a trianoni trauma nyomán.

Persze ezek nélkül a politikai tartalmak nélkül is egyformán megríkat minden végzős tanulót, hallgatót, szülőt, tanárt már közel háromszáz éve.

Elmegyek, elmegyek

Ez a magyar népdalból lett ballagási „elinduló” egyszerűen telitalálat: a természetes, mértékadó szomorúság éneke. Az elválás, az otthonnak gondolt környezet elhagyása, a keserűség igazán szívszorongatóan szólal meg benne.

Kodály Zoltán 1912-ben gyűjtötte Hargitán, és mint minden rendes népdal, gyönyörű metaforákat tartalmaz: „búval és bánattal kizsinóroztatom”, stb.

Az 1920-as években került be az egyetemi ballagási-kánonba, és lássuk be, önmagában is elég lenne a búcsúzkodás feletti fájdalom kifejezésére, biztosan a legértékesebb dal, ebből a szempontból.

Gaudeamus igitur

Az elválós-siratós ballagási hangulathullám mára teljesen félreértelmezi ezt a latin szöveggel énekelt dalt. Az egész világon felzeng tanév végén, mondhatni ez a ballagási dalok non-plus ultrája. Mégis csak kevesen tudják, hogy a XII. századból származó szövege arra szólítja fel az öregdiákokat, hogy ne szomorkodjanak, menjenek, élvezzék az életet, és persze éljen az iskola, a tudás, a professzorok! Ez a kora-reneszánsz életigenlés ugyancsak furcsa, siratós tempójú köntöst kap a manapság divatos könnyízű danolászással. Ki tudja, talán néhányszáz éve még vidámabban, pattogósabban énekelték, akár a ballagási bál (vagy inkább dajdaj) bevezetéseként.

Üres az osztály… / Most búcsúzunk… / Régi mesékre emlékszel-e még…

A XX. század második felében lettek népszerűek ezek a műdalok, közös jellemzőjük a nem túl bonyolult dallamvezetés, az egyszerűsített képek („A küszöbről a véndiák még egyszer visszanéz…”), a lassú menettempó. Minden hosszabb ballagási menet alatt felbukkannak, a legtöbb ballagó szívesen dudorássza őket – hiszen egyszerűek, fülbemászóak, nosztalgikusak. Minden tekintetben tökéletesek, ha az ember az ünnepség végét várja, hogy végre az égbe hajíthassa az iskolaéveket, de azért addig még hangulatban akar maradni.

Múlnak a gyermekévek / 20 év múlva / Egyszer véget ér

Nincs korszak, kultúr-ideológia, amelyik meg ne akarná ragadni a fiatalok figyelmét valami friss, valami új dologgal. Persze, hogy a nyakkendők, KISZ-kitűzők alá is bekúszott a támogatott popzene a 70-es és 80-as évek ballagási ünnepélyein. Műsorszervező tanár legyen a talpán, aki be ne rakta volna őket, anno!

Ihász Gábor – Múlnak a gyermekévek / Közönségdíjas dal az aktuális popdalfesztiválon 1977-ben. Nem is kell meghallgatni, alkalmas a műsorba már a címe alapján is. A ballagáson úgyis a szülőknek kell pityeregni. A gyerekek nyugodtan hallgathatják a Led Zeppelint a titkos házibuliban.

Komár László – 20 év múlva / Isten tudja, miért, de 50 felett sokakat megérint ez a dal. A ballagókkal ellentétben, ez a (nagy-)szülők kedvence.

Máté Péter – Egyszer véget ér / Ez a pre-ezoterikus dal nagyon jól énekelhetően kapcsolja össze az elmúlást a jelen (és a jövő) élvezetével. Ha azonban az ember folyamatosan azt ismételgeti, mi ér véget, miközben az auditoriumba belép és kétszer megbotlik, mire megtalálja helyét az osztálysorban… Nos, ismét csak könnyebb az elmúlás részét megélni a dolognak. Pedig a fotókon mosolyogni kell, mert a pillanat véget ér!

Szállj, szállj sólyom szárnyán / Ilyenek voltunk / Kezdjetek el élni

A legújabb-kori ballagási klasszikusok listája minden bizonnyal ezzel a három opusszal kezdődne. És mivel újabbak, az állandó ismétlés már árthat is nekik.

Demjén Ferenc – Honfoglalás főcímdal / E cikk írója több intézményben is hallotta ezt a dalt. Mindig a ballagási ünnepség végén, amikor a különböző osztályok a különböző színű lufijaikat felengedték az égbe. „Szállj, szállj, sólyom szárnyán, három hegyen túl…”
No comment.

Ákos – Ilyenek voltunk / Szenvtelenül fogalmazva: ebben a dalban egészen jól el van kapva a nosztalgikus érzület. Pláne tetszhet, hiszen a 90-es évek, feltörekvő, még meglehetősen érzékeny ikonja zenésíti meg a hangulatot, így beleillik a ma népszerű retro-irányvonalba is. De mondd, kedves olvasó, voltál már olyan ballagáson vagy szalagavatón, ahol nem csendült fel ez a dal? Nehéz a túlhasználtság érzése nélkül belehallgatni ebbe a rock-himnuszba, pláne nehéz végighallgatni ma már a sok lufi-virág nélkül.

Anna & The Barbies feat. Kiss Tibi – Márti dala / Íme a szomorúság és a pozitív világkép ideális ballagási mixe: egy dal, ami úgy szól az elmúlásról, hogy jövőképet fest. Amikor az ember éppen 14 vagy 19 éves, talán mindegy is, hogy ez egy kikövetelt jövőkép. Lényeg, hogy van. Ebben az értelemben a „Kezdjetek el élni…” folytatása a Gaudemusnak és a Ballag már-nak. Egy zenei epigramma, ami képes túllépni az elváláson, a végzeten. És talán épp ez a feladat. Daloljunk bátran, Ballagók!

Galériánkban a Disney-dalok Top 10-es listájából is válogathatsz!