A Fenyegető Üzenet karácsonyra – kriminovella három részben: 2. rész
![Borítókép: A Fenyegető Üzenet karácsonyra – kriminovella három részben: 2. rész](https://cms.static.marquardmedia.hu/data/cikk/343/343382.1160x480.jpg)
Lemaradtál az első részről? IDE kattintva olvashatod el!
A Gyanúsítottak
Elmeséltem, amit tudni lehetett a barátaimról, és aztán Timi keresztkérdéseire is válaszoltam. Hogy Szilvi rendes csaj, és szegény súlyosan köszvényes, ami eléggé megkeseríti a mindennapjait. Hogy Vili az egyik legrégebbi barátom, jó fej és okos, bár kicsit paranoid. Hogy Janó nagyon hiú, iszonyú büszke a dús, hosszú göndör hajára, amilyen kevés férfinak van: kicsit fárasztó, de azért rendes srác. Hogy Kata idegesítő, amikor a spirituális guruiról mesél, de máskülönben szórakoztató egyéniség. És hogy egyikükön sem láttam semmi különöset. Ittak persze, mint a kefekötő, Szilvi kicsit rámozdult Vilire, ami egyébként nem ritka, ha új pasit lát… de ennyi.
– Ez az üzenet... – töprengett Timi, miközben harmincadszorra is elolvasta. – Szerintem aki ilyet ír, az eléggé haragszik.
– Nem mondod, magamtól észre sem vettem volna. – mondtam kissé ingerülten a barátnőm ragyogó arcát látva. – De miért utál engem valaki ennyire?
– Gyakran szólítanak Bé Verának? Még sosem hallottam.
– Azon a munkahelyen, ahol együtt dolgoztam Szilvivel és Janóval, mindenki így hívott. De Vili és Kata is ismeri ezt a becenevet. Ettől még akármelyik írhatta.
Csend telepedett közénk. Timi a fejét törte. Egy kis, karácsonyi ruhácskába öltözött kutya szaladt oda hozzánk, és lelkesen ránk vakkantott.
– És szoktál ezekkel az emberekkel levelezni? – kérdezte hirtelen Timi, mintha a kutya ugatása beindított volna valamit az agyában. – Fotóztál azon a bulin? Vannak csetek, mailek, akármi?
– Hát persze. – mondtam lelkesen. Hogy ez eddig nem jutott eszembe! – Vannak fotók is, vannak csetek is, van minden. Elküldjem neked őket?
– Aha. – mondta Timi és szórakozottan megsimogatta a kiskutyát, aki valamiért megint hozzánk szaladt, talán jutalomfalatban reménykedett. – Megnézegetek mindent alaposan, és jelzem, ha bármi érdekeset találok.
És így is lett.
![](https://cms.static.marquardmedia.hu/data/cikk/343/343381.640.jpg)
Három napig semmit nem hallottam Timi felől, miközben álmaimban hol Szilvi üldözött kezében egy hatalmas palacsintasütővel, hol Janó lengette felém fenyegetően a bozontos haját. Szenteste előtt négy nappal azonban megcsörrent a telefonom. Épp a szüleimnek csomagoltam az ajándékokat, a macskám a karácsonyfát akarta feldönteni, kint pedig gyönyörűen kavargott a hó.
– Igen? – kaptam fel lázasan a mobilt, miközben a másik kezemmel a felháborodottan nyávogó Cirmit cibáltam el a fától.
– Megvan. – hallottam Timi rezignált hangját. – Rájöttem. Legalábbis azt hiszem. Mikor érsz rá?
– Most is akár. – vágtam rá azonnal.
A megoldás eleje
Ugyanabban a kávézóban találkoztunk, mint a múltkor. Timi tetőtől talpig karácsonyi cuccban érkezett, és még zselés szaloncukrot is hozott egy csinos, masnival átkötött dobozban, amit köszönettel elfogadtam.
– Na? – kérdeztem izgatottan, miután belakmároztam a szaloncukorból. – Ki volt az? Ugye Janó? Vagy inkább Vili? Kata nem lehetett. Vagy mégis?
Fejedelmi mozdulattal elhallgattatott.
– Mindent megtudsz időben. – mondta ünnepélyesen. – Kezdjük az elején, és haladjunk szépen sorjában.
Esküszöm, a kedvenc detektívjét, Hercule Poirot-ot akarta utánozni. Nem volt tehát más választásom, végig kellett hallgatnom az elejétől.
– Tehát... – mondta Timi szaloncukorral a szájában. – Ahogy megbeszéltük, átnéztem a levelezésedet, a fotóidat, mindent, amit elküldtél. Még szerencse, hogy nem vagy egy akkora csetkirály. Így se volt egyszerű, de azért találtam egy s mást. Nézd csak!
![](https://cms.static.marquardmedia.hu/data/cikk/343/343564.640.jpg)
A telefonján mutatott egy Messenger-üzenetet, amit Vilivel váltottam néhány héttel ezelőtt.
„Csáó, egyelőre sajnos úgy néz ki, nem jó.”
– Igen. Vili írta, hogy nem ér rá pókerezni. – mondtam értetlenül. – És?
– Itt egy másik. Korábbról. Harmadik. Negyedik. – görgetett tovább Timi. „Egyelőre még nem tudom, de majd kiderül.” „Szuper, egyelőre nem tudom megmondani, de hamarosan jelzek.” „Egyelőre minden rendben.”
– Nem értem. – ráncoltam a homlokom. – Mindegyikben ott az egyelőre szó. De ez miért érdekes?
Timi kicsit fitymálóan nézett rám.
– Nem emlékszel a fenyegető üzenetre?
Hirtelen fény gyúlt a koponyámban.
– Basszus, tényleg!
Timi elégedetten bólogatott.
– Bizony. Az üzenet küldője helytelenül használta a szót. Egyenlőre. Nem lehetett valami jó jegye a suliban helyesírásból. Vili viszont helyesen ír, ezt bizonyítják a csetek is, amit veled váltott. S mivel elég egyértelműnek tűnik, hogy ezt a fenyegető üzenetet hirtelen felindulásból írták, nem hiszem, hogy az illető azzal trükközne, hogy direkt, megtévesztés gyanánt írja rosszul a szót. Ahhoz már előretervezés kéne.
– Egyetértünk. – biccentettem. – Vili kint van a vízből. Kérem a következőt!