Diplomás nő vagyok. Ebből következik, hogy egyszerre vagyok rendkívül racionális és mégis intuitív lény. Egy részét meg tudtam magyarázni Gabinak a telefonban, hogy miért vágjunk bele most a lombikba. Felvázoltam neki, hogy egy hónap múlva nem fogunk tudni, mert akkor lesz a halottak napi hosszú hétvége, s itt ugye nagyon fontos az időzítés, csak a meghatározott napon lehet indítani a hormonkezelést. Két hónap múlvára pedig már éppen lejártak volna a kezeléshez szükséges szűrővizsgálatok és egy csomó idő, meg macera, mire azokat az ember beszerzi.

A férjem csöndben bólogatott az érveimhez. Nagyvonalúan nem szembesített azzal a ténnyel, hogy a negyedik nekifutás után hogyan zártam a sikertelenséget, hogy mennyire kiborultam és közöltem vele azt, hogy soha, de soha többé nem fogom magam ennek kitenni. De még a meddőségi centrum közelébe se megyek soha. Patetikusan rendelkeztem is neki arról, hogy ha véletlenül abba a kórházba akarnának szállítani valaha bármilyen életmentő célból, akkor ne engedje, inkább hagyjon az utcán meghalni.

Most vagy soha!

És lám! Ott ültem a padon és azon remegtem, hogy most vagy soha – bele kell vágni mégis! Igen, pontosan ez az érzésem volt. Hogy most vagy soha – hogy ez az utolsó lehetőség számunkra. Azt csak hetekkel később tudtam meg, hogy a klinika beavatkozást végző részlegét hamarosan hónapokra bezárják átalakítás miatt, így valóban hosszú ideig nem lehetséges ott a lombikozás…

Ahogy a munka utáni orvosi találkozóra igyekeztem, azon gondolkodtam, mit kellene most másképp csinálni. Talán megpróbálhatnánk az inszeminációt? Jó ötletnek tűnt. Ennél a beavatkozásnál ugyanis kisebb a hormonterhelés és a beavatkozás is egyszerűbb, nincs petesejtleszívás sem, hanem arról van szó, hogy a megfelelő időben művi úton juttatják a méhbe a spermiumokat.

Lombik vagy inszemináció?

Elhatároztam, hogy előhozakodom ezzel az orvosomnak. Végighallgatott, aztán elmondta az aggályait. A meddőségkezelési gyakorlatban a fokozatosság elve érvényesül. Vagyis hogy egymás után jöhetnek a kezelési lépcsőfokok, amelyben az inszemináció előrébb van, mint a lombik. A mi esetünk speciális, ezért egyből lombikkal indítottunk, csak erősen indokolt esetben lehetséges visszalépés.

Aztán elővette egy orvosi táblázatot, amelyből leolvashattuk az egyes beavatkozások eredményességi rátáját az anyai életkor tekintetében. Lombikkal 15-20%, inszeminációval ennek nagyjából a fele. Hervasztó. Amikor ezt a tudomásomra hozta, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy ezeket én eddig nem tudtam. Látta a csalódottságot az arcomon, ezért azt mondta, hogy ezek csak számok. Ő hisz a női megérzésben, ezért biztosan oka van annak, hogy most így, ezzel a kérdéssel jöttem hozzá. Kezdjünk bele a vizsgálatba, s a végére biztosan el tudom dönteni majd, hogy melyik úton induljunk el, ő támogatja, bármelyiket választom.

A jó döntés...

Talán ez volt az első alkalom, hogy nem éreztem kellemetlenül magam az ultrahangvizsgálat közben, mert oda se figyeltem. Belül a helyes megoldáson tépelődtem. Végül a számok győztek, a szokásos lombik protokollt választottam. Miközben a receptet írta az orvosom, félénken megkérdeztem, hogy mit kellene másképp csinálnom. Szedjek valami csodaszert? Hiszen a legtöbb lombikos súlyos, többtízezres összegeket költ ilyen-olyan étrend-kiegészítőkre, vitaminokra, mindenfélére. Rám nézett és azt mondta, hogy ebben ő nem tud állást foglalni. De ha rá hallgatok, akkor szedjem rendesen a D-vitamint.

Hallgattam rá. Jó két hét múlva pedig a klinikán ültünk a férjemmel. Már rutinosan vártunk a sorunkra. Tudtuk, hogy hamarosan találkozunk a biológussal, aki elmondja, hogyan, s mint fejlődtek az embrióink az elmúlt öt napban, majd meg is mutatja őket egy speciális helyiségben, monitoron keresztül, mielőtt kis katéteren keresztül beültetik őket a méhembe. A biológusnő sugárzó mosollyal áradozott arról, hogy ezek tankönyvi minőségű embriók. Én pedig odasúgtam a férjemnek, hogy nézd, az egyiknek felül van masnija, a hajában, a másiknak meg a nyakán van a masni, ez csokornyakkendő. Mintha egy kisfiú és egy kislány lenne. Úgy is lett.

A lombiksztori további részeit alább olvashatod el: