Illemszabályok, amiket mindenki érdekében érdemes betartanod a konditeremben - A személyi edző személyes jótanácsai

Borítókép: Illemszabályok, amiket mindenki érdekében érdemes betartanod a konditeremben - A személyi edző személyes jótanácsai Forrás: Getty images
Itt a szeptember, az iskolapadok megtelnek diákokkal, az edzőtermek pedig olyan emberekkel, akik nyáron rájöttek: „Idén sem sikerült elérnem a kívánt testet.”. Ezzel nincs semmi gond – ezért vannak konditermek. Fel szokott merülni viszont néhány probléma…

Ismerjük a jelenséget, amikor kedves, normális emberek volán mögé ülnek és teljesen meghülyülnek? A konditerembe lejövő emberek nagy része normális, értelmes, kulturált – és a terembe belépve mindez kimegy a fejéből.

Nézzük tehát azt a néhány alapszabályt – mondhatnánk úgy is, hogy illemszabályt – amit be kell tartani, hogy a terem légköre és hangulata a megfelelő legyen!

1. Szabály: egy elég szomorú trendet figyeltem meg – egyre több a halláskárosult Magyarországon. Biztos a sok zenehallgatásnak köszönhető… A lényeg, hogy belépek az öltözőbe, hangosan köszönök és senki vagy csak néhány ember köszön vissza. Biztos a hallásukkal van gond, nem gondolom, hogy ilyen neveletlenek lennének

Mindenesetre azért tisztázzuk: szerintem mindenkinek megtanította az anyukája, hogy ha belépünk valahova, akkor köszönni kell. Ez a konditeremben sincs máshogy! Nézzük, hogy mikor is illik köszönni:

Amikor belépünk a terembe illik köszönniilyenkor részben a recepciósnak is köszönünk, aki ennek örömére nem a legrosszabb állapotban lévő szekrényt fogja adni, rendesen elmossa a poharat, mielőtt fehérjét tölt bele, és így tovább...
Amikor belépünk az öltözőbe illik köszönni – függetlenül attól, hogy hányan vannak bent és függetlenül attól, hogy ismerünk-e közülük bárkit.
Amikor elhagyjuk az öltözőt illik köszönni – függetlenül attól, hogy hányan vannak bent és függetlenül attól, hogy ismerünk-e közülük bárkit
Ha bent vagyunk az öltözőben, belép valaki vagy épp elmegy és köszönöm – illik visszaköszönni! Függetlenül attól, hogy ismerjük-e vagy sem.

2. Szabály: megfigyeltem azt is, hogy az emberek egyre keményebben edzenek. Brutál kemény edzést kell végezni, lehetőleg bukásig, negatív és erőltetett ismétlésekkel ahhoz, hogy azt a 40 kg-t, ami a fekpadra fel lett pakolva, ne bírja az ember a helyére tenni… Vagy a 10 kilós kézisúlyzókat ott hagyja a földön

A húgom kettő éves korában képes volt megoldani a következő játékot:

Sok ember mégsem képes a következő egyenletet megoldani:

Tegyük helyre a súlyzókat, pakoljuk le a gépeket és a fekpadokat – ez a jó konditermi etikett alapja!

3. Szabály: engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet. Volt egy bácsi, aki lejárt edzeni. Le a kalappal, 60 körül, heti 4-5 napot ott volt és nyomta. Volt viszont egy kis gond – a bácsi minden nap, pontosan ugyanabban a ruhában jött le – és sose mosta ki. A dolog odáig fajult, hogy szólni kellett a főnöknek, csináljon már valamit – ő jelezte is az illetőnek, hogy legalább egy dezodort használjon. A válasz az volt, hogy arra nincs pénze. Végül a főnök vett neki egyet (true story).

A történet tanulsága: legyen tiszta az edzőcuccunk, és cseréljük rendszeresen.

4. Szabály: sokszor van, hogy fiatalok (15-17 éves srácok) lejönnek és elkezdenek edzeni – miközben életükben nem volt a kezükben súlyzó. Ott néha olyan gyakorlatokat látok, hogy csak imádkozom: ne akkor haljon meg valamelyik, amikor én ott vagyok. Rájuk igazából nem tudok dühös lenni – én is pont ilyen voltam 17 évesen szerintem. Van viszont, amit nem tudok megbocsájtani – ez pedig a papucsban edzés. Legyen az mezei strandpapucs, vagy tangapapucs – borzasztó. Rendszeresen látok embereket, akik papucsban guggolnak!Nekik nem tudok megbocsájtani. Nagyon veszélyes és mindig attól félek, ott hal meg mellettem a csávó.

Szóval, a megfelelő edzőtermi higiénia és biztonság fenntartása érdekében, vegyünk fel cipőt!

5. Szabály: a következő egy egyszerű, de mégis úgy tűnik, nem teljesen magától értetődő szabály. Ha kinézünk egy gépet, rudat, keretet, kézisúlyzót, bármit, amit használni szeretnénk – menjünk oda, nézzünk körül, ha látunk valakit a közelében, akkor:

1. köszönjünk (ld. 1. szabály),
2. kérdezzük meg az illetőt, hogy ő használja-e illetve ha nem, akkor látott-e valakit, aki használja.

Ez pontosan 2 mondat, kb. 15 másodperc és sok kellemetlenségtől megkímél minket.

6. Szabály: újabb történet – van egy idősebb úr a teremben, aki színtiszta jó szándék, kedves, lejár minden nap, rengeteget edz – de még többet beszél. Ismeritek azt a fajtát, akinél egy levegővételt nem tudsz elkapni, hogy közbeszólj? Na, ő ilyen. Rettenetesen idegesítő. Nem mellesleg bunkóság.

Ha valaki edz, ne próbáljuk meg szóval tartani, vagy beszélgetni vele (kivétel a köszönés és az előzőekben tárgyalt kérdések). Ha szól a fülében a zene, még annyira se szóljunkhozzá!

7. Szabály: az emberek izzadnak – ez egy teljesen természetes folyamat. Az már nem természetes, hogy nekem más izzadtságába kell belefeküdnöm. Használtál egy gépet? Megizzadtál? Remek, ezek szerint keményen edzettél, de kérlek, töröld le magad után a gépet! Még jobb, ha hozol magaddal törölközőt is.

Töröljük le a gépeket használat után és hozzunk magunkkal törölközőt.

Összefoglalva: sok tévhit kering az emberekben a konditeremben lévő emberekről – bunkók, kötekedők, „beszólnak”. Mindez szerintem alapvetően nem igaz – én a teremben még sosem láttam olyat, hogy valaki normálisan közelített az egyik kollégához, vagy nagyobb testépítőhöz és az illető nem volt segítőkész. Az viszont lehet, hogy amikor valaki megszegi a fenti szabályokat, akkor az egész napját ott töltő illetőnek aznap az a 100. ember, aki ugyanezt teszi – és elszakad, az a bizonyos cérna. Ezeket a helyzeteket kerülhetjük el a fenti szabályok betartásával. Ha esetleg valamivel nem vagyunk tisztába (pl. mindenki használhatja-e a kitett TRX-t, övet, akármit), akkor kérdezzünk meg egy „helyit” – nem fog bunkózni, segíteni fog.

ÁDÁM NORBERT

A sport mindig része volt az életemnek – néhány év úszást 16 év karate követett. A testépítéssel és a súlyzós edzéssel 7 éve ismerkedtem meg. Ekkor kezdtem el rendszeresen terembe járni és kutatni, hogy hogyan lehetnék jobb, hogyan tudnám átalakítani a külsőmet. A kezdeti lelkesedés idővel szenvedéllyé változott – az emberi test és teljesítmény tudománya iránti szenvedéllyé. Elvégeztem a Nemzetközi Testépítő és Fitness Szakszövetség Nemzetközi Szakedzői képzését, majd az egyetemi mester képzésem (végzettségem orvosi biotechnológus) alatt egyre jobban kikristályosodott bennem, hogy az edzés és a táplálkozástudomány mekkora befolyással van az egészségünkre, az életünkre és a sportolással elérhető eredményeinkre. A klienseimmel való közös munka során napról-napra meggyőződöm arról, hogy egészségünk, testünk és teljesítményünk tudatos formálásának eszköze – a megfelelő edzés és táplálkozás – a saját kezünkben van.

További információk: https://www.facebook.com/unsupportedbrowser?_rdr